Távmunka költségtérítés és az egyenlő bánásmód követelménye

Biztosítható-e cafetéria elemként a távmunka adómentes költségtérítése

A veszélyhelyzetben a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) törvény 3. számú mellékletének I. fejezet 24. c) d) pontjának rendelkezéseitől eltérően igazolás nélkül, költségként elszámolható a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítésként fizetett összeg, maximuma havonta a minimálbér 10 százalékának megfelelő mértékig, azaz 16 700 Ft-ig.

Ha a munkavállaló nem egész hónapban dolgozik távmunkában, akkor a havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része fizethető adómentesen. Az adómentes költségtérítés juttatás további feltétele, hogy a költségtérítésről a munkáltató és a munkavállaló előzetesen, írásban megállapodjon, és a munkavállaló a távmunkavégzéssel összefüggésben a tárgyhónapban ne számoljon el az Szja tv.  fentebb említett pontjában nevesített költséget (például internethasználatot, a munkavégzési hely bérleti díját, rezsijét). Több munkáltatóban felmerül kérdésként, hogy a cafetéria juttatás választható elemei között felsorolhatja-e a távmunkavégzéshez kapcsolódó átalány költségtérítést, mint cafetéria elemet.

Az Mt. 51. §-a értelmében a munkáltató köteles a munkavállaló munkavégzéséhez szükséges feltételeket biztosítani, továbbá azokat a költségeit megtéríteni, amelyek a munkaviszony teljesítésével kapcsolatban, indokoltan felmerülnek. A távmunkavégzéshez kapcsolódóan felmerülő költségek fedezetére a munkáltató által biztosított bevétellel szemben a munkavállaló az Szja tv. 3. számú mellékletének I. fejezet 24. pontja alapján költségeket számolhat el. A veszélyhelyzet ideje alatt a 24. pont c) d) pontjában foglaltak tekintetében adómentes költségtérítést adhat a munkáltató havonta a minimálbér tíz százaléka mértékéig, a távmunkavégzéssel érintett időtartamra arányosítva.

Miután a költségtérítést a munkáltató a munkavégzés feltételeként, a távmunkavégzés, otthoni munkavégzés költségei fedezetére nyújtja a munkavállalók számára, annak cafetéria rendszerben történő kezelése szakmai álláspontunk szerint nem lehetséges. Az Mt. egyenlő bánásmód követelményét szabályozó 12. §-a (2) bekezdése az egyenlő bánásmód elbírálása tekintetében munkabérnek tekinti a cafetéria juttatást.  Miután az átalány költségtérítés az otthoni munkavégzés feltételeként kerül kifizetésre, azt az egyenlő bánásmód követelményének betartása szempontjából nem kell figyelembe venni.

Azaz, az egyenlő bánásmód követelményét nem sérti, ha az otthoni munkavégzés, így az otthoni munkavégzés feltételeként biztosított költségtérítés nem érint minden munkavállalót, csak azokat, akikkel a veszélyhelyzet idejére a munkáltató távmunkavégzésben és az ahhoz kapcsolódó költségtérítésben állapodott meg.