Újabb fontos döntést hozott az Európai Unió Bírósága a hozzáadottérték-adó (héa) alól történő mentesítésének megtagadása tárgyában.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem annak vizsgálatára irányult, hogy a Közösségen belüli termékértékesítéseknek a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HÉA irányelv) 138. cikkének (1) bekezdésében előírt adómentessége alárendelhető-e azon feltételnek, hogy a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban székhellyel rendelkező beszerzőt nyilvántartásba vegyék a Közösségen belüli ügyletek vonatkozásában az előbbi államban, és hogy szerepeljen a VIES-nyilvántartásban.

Az EU Bíróság ítélete kimondja, hogy a HÉA irányelv 131. cikkét és 138. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam adóhatósága kizárólag azzal az indokkal tagadja meg valamely Közösségen belüli termékértékesítés hozzáadottérték-adó alóli mentességét, hogy az ezen értékesítés időpontjában az érkezési tagállamban letelepedett és az ezen államban megvalósuló ügyletekre érvényes hozzáadottértékadó-azonosítószámmal rendelkező beszerző nem szerepel a hozzáadottértékadó-információcsererendszerben, és a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó adószabályok hatálya alá sem tartozik, jóllehet nem merült fel az adócsalás komoly gyanúja, és bizonyítottan fennállnak az adómentesség anyagi feltételei. Ebben az esetben a HÉA irányelvnek az arányosság elvével összefüggésben értelmezett 138. cikkének (1) bekezdésével szintén ellentétes az ilyen megtagadás, amennyiben az eladó tudomással bírt a beszerzőnek a hozzáadottérték-adó alkalmazása tekintetében fennálló helyzetéről, és meg volt győződve arról, hogy később a beszerzőt visszaható hatállyal nyilvántartásba veszik Közösségen belüli piaci szereplőként.