Továbbra sem tagadható meg a héa levonásához való jog a jóhiszemű adóalanyoktól.
Megszületett az Európai Unió Bíróságának döntése a C-446/15. sz. ügyben az előzetes döntéshozatali kérelem tárgyában, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) terjesztett az EUB-hoz az előtte a Signum Alfa Sped Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatóság között folyamatban lévő eljárásban. A felek közötti jogvita azért bontakozott ki, mert a magyar adóhatóság megtagadta a Signum Alfa Spednek az általa két fuvarozási szerződés jogcímén előzetesen megfizetett hozzáadottérték-adó (héa) levonásához való joga elismerését.
Adólevonási jogát a Signum Alfa Sped számlákkal, fuvarozási szerződésekkel és számlákhoz kapcsolódó teljesítésigazolásokkal támasztotta alá. Az adóhatóság – elfogadva a számlákon szereplő gazdasági események megtörténtét, és azt, hogy e számlák megfelelnek a formai követelényeknek – ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy mivel a gazdasági eseményeket nem az említett számlák kibocsátói teljesítették, ezért azokat fiktív ügyleteknek kell minősíteni. Egyúttal azt is megállapította, hogy a kft. nem a nemzeti szabályozás értelmében vett „kellő körültekintéssel” járt el. A Signum Alfa Sped az adóhatóság határozatával szemben benyújtott keresetében ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a szerződések megkötése során a kellő körültekintéssel járt el, ellenőrizte azokat a körülményeket, amelyekhez hozzáférése volt, nevezetesen azt, hogy a számla kibocsátói bejegyzett, élő adószámmal rendelkező adóalanyok, a szerződéseket pedig a társaságok ügyvezetőivel kötötte.
Az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte az adóhatóság határozatát, a Kúria viszont a bíróság ítéletét helyezte hatályon kívül, és az ügyet ugyanezen bírósághoz utalta vissza. Mivel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a megismételt eljárásban továbbra is úgy ítélte meg, hogy az adóhatóságnak a Kúria ítélkezési gyakorlatával megegyező gyakorlata megfosztja a héalevonáshoz való jogot a Héa-irányelvből, valamint az EUB ítéleteiből, különösen a Mahagében és Dávid ítéletből (C-80/11 és C-142/11) eredő tartalmától, ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti és előzetes döntéshozatalt kér az EU Bíróságától.
A Bíróság végzésében ismételten kimondta, hogy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelv (2006/112/EK tanácsi irányelv) rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, miszerint az adóhatóság azon okból tagadja meg valamely adóalanytól a számára nyújtott szolgáltatások után fizetendő vagy megfizetett héa levonásához való jogot, hogy nem tekinthetők hitelesnek az e szolgáltatásokra vonatkozó számlák, mivel e számlák kibocsátója nem lehetett az említett szolgáltatások tényleges nyújtója. Kivéve ha – anélkül, hogy az adóalanytól olyan ellenőrzéseket követelnének meg, amelyeket nem köteles elvégezni – az objektív tényezőkre figyelemmel megállapításra kerül, hogy ezen adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az említett szolgáltatások héacsalás részét képezik, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
