A betegség miatti keresőképtelenség esetén a munkavállalót a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 126. § alapján betegszabadság illeti meg, amely naptári évenként 15 munkanap; amennyiben azonban a munkaviszony nem áll fenn a teljes naptári évben, akkor ennek a munkáltatónál töltött idővel arányos része jár. A betegszabadság idejére a munkavállalót a távolléti díj 70%-a illeti meg. A betegszabadság lejártát követően a munkavállaló a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. §-a alapján válik jogosulttá táppénzre. A táppénzfolyósítás időtartama a munkavállaló előzetes folyamatos biztosítási idejétől, illetve az ezen időszak alatt már igénybe vett táppénzes napok számától függ, azonban legfeljebb egy év lehet [Ebtv. 46. § (1) bekezdés a) pont]. Betegség miatti táppénz esetén nem számít előzménynek az az idő, amely alatt a biztos...