A járulékfizetési felső határt évente január 1-jétől december 31-éig kellett számítani. Ha a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony nem állt fenn a teljes naptári évben, akkor a járulékfizetési felső határt a jogviszony időtartamával arányosan kellett megállapítani. A járulékfizetési felső határ számításánál figyelmen kívül kellett hagyni továbbá azt az időtartamot, amelyre a foglalkoztatottnak járulékalapot képező jövedelme nem volt, így különösen, ha táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben részesült, valamint a fizetés, díjazás nélküli időszakot. A megállapított járulékfizetési felső határt időközben csökkenteni kellett az említett időszakok naptári napjainak száma és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával [régi Tbj. 24. § (3)]. A fenti szabályok 2013. január 1-jén hatályukat vesztették, tehát...